A dió, a dió... szinte mindenki udvarában áll egy - már maga a fa is csodás és mitikus, több része is gyógyhatású, az arany dióbél meg olyan finom csemege! A diószappanból, amióta csak készítem, mindig kér valaki az ismerősök közül. De variálgatom, mindig másmilyen mintázással készül, és tény, hogy még nem találtam meg az állandó külsőt neki. ( Talán nem is kellene kínlódni a mintával, mert a szappanmassza önmagában is szép melegbarna színt ad, csak valami illendő pecsétet készíteni? ... nos, még az is lehet! ) Ami fontos eddig benne, a nyár közepén gyűjtött diólevéllel házasított és hetekig érlelt olívaolaj, illetve a szárított diólevélből egy karakteres főzet. Most először maga a finom dióbél is belekerült: pár aranybarna szemet diódarálóval finomra daráltam, majd kőmozsárban, óvatosan adagolt pár kiskanál kihűtött diólevél-főzettel pépessé kevertem. Friss diókrém lett, benne a dióolaj, az ásványi anyagok, a vitaminok, hmmm.. (Aki szeretne kiművelődni a dió csodálatos tulajdonsá
Szappanok és ami mögötte van